A Zajnát megmászása

kis kirándulások Tinnye környékén

Kedves olvasók!

Ebben a kis írásban szeretnék kedvet csinálni a Tinnye környéki sétákhoz, kirándulásokhoz.

2001-ben költöztem be családommal a faluba, s azóta sem tudunk betelni a környék szépségével. Bizton állítom, hogy a Zsámbéki-medence legjobb fekvésű településén élünk. Amennyiben tehetjük, munka után felsétálunk a katonai úton, s a lemenő napban az az érzésünk, hogy valahol Toscanában vagyunk. A dombról elénk tárul a medence, a Nyakas-heggyel és a Gerecsével. A következőkben ajánlanék egy kis kirándulást azoknak, akik kb. három órát szánnának egy sétánál kicsit komolyabb gyaloglásra. Úticélunk a Zajnát megmászása, ami egy kicsit a múltban való kalandozást is jelenti. Az írások szerint itt valamikor vár állott.

A hely történetéről

A tatárjárás után a település délkeleti részén csúcsosodó hegyén emeltek várat az Aynard lovagok. A történelmi források szerint 1401-ben a vár már romokban hevert, de egyes mondák arról mesélnek, hogy a várnak a török időkben is még jelentős szerepe volt. Egyikben azt olvashatjuk, hogy a Zajnát nevet, ami a vár hegyét is nevezi, a vár kapitányáról kapta, még egy másikban Csaba királyfi csatájára emlékeztet az évente egyszer kísértetiesen hallatszó csatazaj.

A túra leírása

Indulás a focipályáról a Rákóczi utcán, melynek végétől tovább indulunk a volt birkahodály romjai felé, egészen egy meredeken felfelé haladó földútig. Ennek tetején érdemes megállni, s lenézni a falura. A kis akácost elhagyva, a jobbról-balról elfekvő szántók mellett, a vadvédelmi kerítésig megyünk. Ezen áthaladva rögtön balra fordulunk, s egy szép árnyas erdei úton dél felé indulunk.


Fenn a Zajnát csúcsán (fotó: Czakó Péter)

Kb. 15 perc séta után keresztezzük az erdészeti utat, melyen balra fordulunk, s kb. 15 méter után jobbra letérve egy gyönyörű réten találjuk magunkat. A réten megpillantjuk a vadetetőt, amit kerüljünk meg, s kicsit balra tartva induljunk meg felfelé. Ez utunk legnehezebb része, mivel a földút helyenként be van nőve csalánnal, szúrós bokrokkal, amihez a fakitermelésből ott maradt fatörzsek is társulnak. Fölfelé haladva a növényzet gyérül, ami egy kicsit a magashegyi érzetet adja vissza.

A negyedórás gigászi küzdelmünk nem marad jutalom nélkül. Amikor felérünk, s lenézünk Aynát várából, egyből megértjük, s egyben irigyeljük elődeinket, akik erre a helyre építhették várukat.


Úton a Zajnát felé (fotó: Czakó Péter)

Érdemes a hely legmagasabb pontján 15 percet eltölteni, s gyönyörködni a lábunk alatt heverő tájképben. Utunkat a gerinc végig járásával folytassuk, melynek végén ereszkedjünk le az erdészeti útig, ahol jobbra fordulva sétáljunk a rétig! Itt térjünk le balra, s a tisztáson végig menve elérjük a vadvédelmi kaput, s innen már az ismert úton térhetünk vissza.

Megérdemelné ez a terület, hogy turista ösvényt alakítsanak ki.

Jó kirándulást!