Fényképeken a múlt...

Nem emlékszem, hol és mikor, hogyan ismerkedtem meg Naszvadi Ferenccel, hogyan szereztem tudomást arról, hogy fényképez. Abban az időben a Pest megyei Levéltár megbízásából krónikát írtam a faluban történtekről. Ehhez szükségem volt fényképekre.

Eleinte kaptam képeket Lázár tiszteletestől, Naszvadi Lászlótól, Oroszi Józseftől, majd magam is próbálkoztam, de ezekből a lehetőségekből kifogyva „jól jött” egy igazi fotós, amilyennek Naszvadi Ferencet megismertem.

Ő ugyanis hajlandó volt képet hozni arról amiről kértem, hamar megértette, hogy a kép nemcsak árucikk, hanem fontos dokumentum, amely rögzíti pillanatnyi életkörülményeinket, az eseményeket, megőrzi az emlékezetnek kortársainkat. Fáradságot nem kímélve ott volt, ahol valami fontos történt, kismotorjával felkereste a lefényképezetteket, hogy válasszanak, a megrendelt képeket ismét kismotorjával kiszállította az érdekeltekhez, a krónikához is. Így ’70, ’80, ’90-es évekbeli életünk eseményei általa képekben dokumentálva vannak.

1985-ben a nagyközségi tanács megbízásából lefotózta az egész falut. Rendszeresen jelen volt gépével az iskolai, a kulturális, az egyházi, a családi, az önkormányzati eseményeken. Felfigyelt környezetünk szépségeire, de a környezetkárosításra is.

Naszvadi Ferenc, közismert nevén Csundri, 1929 októberében született a tinnyei Naszvadi nemzetség tagjaként. A Kandó Kálmán műszaki szakiskolában szerzett ismeretei alapján a Gamma művekben dolgozott műszaki rajz ellenőrként, majd a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Intézetében dolgozott, innen ment nyugdíjba 1988-ban. Ettől kezdve szenvedélyének, a fotózásnak élt. Ma családjával nyáron Tinnyén, télen Budapesten él. A kismotor is régen nyugdíjas, de a belső motor még tűrhetően működik. Nagy kár, hogy a látása igen meggyengült.

Gondosan megőrzött filmjei a helytörténeti gyűjteménybe kerültek, feldolgozásra várnak.

További jó egészséget kívánunk,
boldog új éveket
kedves családja körében!