A bábtáncoltató betlehemezés az 1900-as évek körül – bár szórványosan más helyeken is előfordult – csupán három területen volt jellemző Magyarországon: a Balaton környékén, a Felső-Tisza vidéken és az Esztergom környéki településeken. Sajnos túl sokat nem tudni a szokás eredetéről, annak történeti múltja még nincs felderítve.
A tinnyei iskolások betlehemes előadása a budapesti Deák Ferenc téren (fotó: Ladányi Péter)
A tinnyei bábtáncoltató betlehemezés színpadja egy könnyen hordozható kétszintes templom. A világ azonban háromszintes: lent van a jászol, fenn történik a játék, legfölül az angyal röpdös. A bábjátékot élő szereplők tréfás betlehemezési játékkal, sok énekkel együtt adják elő.
A helyi iskolások legutóbb Tóth Eszter vezetésével 2014-ben mutatták be nagy sikerrel a tinnyei betlehemezést Budapesten a Nemzeti Színházban és a Deák Ferenc téren a fővárosi ünnepi rendezvénysorozat részeként.
A tinnyei iskolások betlehemes előadása a budapesti Nemzeti Színházban 2014-ben
„Pásztorok, pásztorok, keljünk fel!”
Olyan igazi havas decemberek csak régen voltak. Hidegek. Az utcákon sehol semmi fény. A kis zsúpfedeles házacskák fázósan, sötéten süppedtek a hóba. Csak itt-ott világított egy parányi ablak, ahol a szomszédság összegyűlt tollfosztásra, fonásra, beszélgetésre. A december már az ünnep várásával telt. Nem illett hangosan nótázni, mulatni. Akkor csendültek az áhítatos csendbe a betlehemesek csengettyűi, s zendült a gyermekek éneke: „Csodapásztorok, midőn Betlehembe Csordát őriznek éjjel a mezőbe...”
Slájerné Manci néni meséli:
„Mi, leánygyerekek anyáinkkal díszítettük fel szentképekkel, fényes papírral, csutkából babákat készítettünk hozzá. Édesapám az énekeket tanította. Betlehemezni csak hatan jártak, de az utcabeli gyerekek mind ott voltak, az énekeket mind megtanulták.”
Polczer Bözsi néni meséli:
„A betlehem nekem nagyon régi emlékem. Még édesapám készítette nekünk, gyerekeinek, azon a télen, amikor anyánk meghalt. De sokat sírtunk a bátyámmal akkoriban!”
Közelgett a Karácsony, nem is sejtettük, micsoda ajándékot készít nekünk édesapám. Egyszer sötétedéskor értünk haza keresztanyáméktól. Kis házunkat átjárta a borovicskafenyő friss illata. Szóhoz sem jutottunk az ámulattól. Az asztalon állt a betlehem, két gyertya világította meg benne a jászolt, a szent családot, az állatokat. A felső szinten táncra perdültek a pásztorok és az angyalok, tengett a parányi bölcső. Egész este játszottunk, tanultuk az énekeket.”
A tinnyei iskolások betlehemes előadása a budapesti Deák Ferenc téren (fotó: Ladányi Péter)
Polczer Józsefné Gál Bözsi néni:
„Ezzel a betlehemmel járt a férjem és a szomszéd fiúk a szomszédos, meg a távolabbi falvakba is betlehemezni.”
Bözsi néni ma is készíti a szebbnél-szebb babákat a betlehembe. Egy kollekciója a Néprajzi Múzeumban, egy a Szórakaténusz játékmúzeumban látható Kecskeméten.
Az egykori betlehemező Oroszi János emlékei:
„Hát én nagyon csintalan gyermek voltam. Amikor belenőttem abba a korba, hogy betlehemezni járhattam, már régen ismertem a játékot, mert a szomszédoknál kíváncsiskodtam mindig, amikor a nagyfiúk tanulták. A mai napig emlékszem mindenre.
Úgy gondoltam, megtréfálom a közönséget. Az ördög ellen harcoló huszárnak ágyút készítettem fa cérnaspulniból. A huszár egy óvatlan pillanatban előveszi az ágyút, és lelövi az ördögöt. Ilyenkor a sarkunkkal nagyot durrantottunk, a háziak erre persze megijedtek – nem kis örömünkre.”
A tinnyei iskolások betlehemes előadása a budapesti Deák Ferenc téren 2014-ben
Valkó Béláné meséli:
„Mi, gyerekek türelmetlenül vártuk a betlehemeseket. Egyszer csak meghallottuk csengőjük csilingelését, mind az ajtóba szaladtunk. Kopogtattak, beköszöntek, kezdődött a játék.
Mi már ismertük a szokást, és nem is a játékra figyeltünk, hanem diót és aprópénzt keresgéltünk. Miután édesanyám megkínálta a betlehemezőket mákos kaláccsal, elköszöntek, megfogták a betlehemet, indultak tovább. Ezt a pillanatot vártuk, és a betlehem-szállító fiúk süvegébe dobáltuk az aprópénzt meg az ezüst diót. Csak úgy zörgött a süvegük a sok ajándéktól!”
A visszaemlékezőkkel még a ’80-as években készültek az interjúk. Szavaikból kicsendül, hogy a szokás a hosszas készülődéssel, a házról-házra járással, majd az osztozkodással közös foglalatosság, közös öröm volt. Összetartó erő, jellemformáló, képességfejlesztő alkalom. Akkoriban a család volt ennek szervezője, majd az adományok révén haszonélvezője. Még a hatvanas évek végén is jártak Tinnyén a Magyarországon egyedülálló kétszintes betlehemmel.
A tinnyei iskolások betlehemes előadása a budapesti Deák Ferenc téren (fotó: Ladányi Péter)
Azóta csak a művelődési ház korábbi bábszakköre vagy a helyi általános iskola tanulói, mint előadást mutatják be itthon vagy meghívott vendégként karácsonyi gyermekrendezvényeken Budapesten.