Kedves olvasók, lassan, de megérkezik a tavasz. Ideje újra felvenni a túracipőnket, s nekiindulni a környék kiránduló útvonalainak, hogy feltöltődjünk a friss levegővel, s a tavaszi napsütés sugaraival. A hosszú tél után egy kis bemelegítő túrát ajánlanék, ami nem fogja megterhelni a télen berozsdásodott, legyengült izmainkat. A séta alig fogja elérni a négy kilométert, s a szintkülönbsége sem lesz magas, de garantálom, hogy mindenki elégedetten fog hazaérni a gyönyörű panoráma által nyújtott élmény miatt.
Indulás a Református temetőnél. A temetőt elhagyva folytatjuk utunkat a Békás-patak mellett. Az egyenes utat csak a „malom” előtti S kanyar töri meg. A malom valójában csak egy kis duzzasztás, amiről a patak vize másfél méternyi esés után folytatja útját Zsámbék felé.
Az úton haladva, a gyönyörű lankákra feltekintve, eszembe jutnak azok az elbeszélések, feljegyzések melyek arról meséltek, hogy itt valamikor gyönyörű kertek, szőlők voltak komoly pincékkel. Sajnos a szocializmus idején történt államosítások révén ezeket felszámolták, még a pincéket is ledózerolták. Kár.
A patak partján több helyen találkozunk elvadult ringló fákkal, melyek gyümölcsei nyáron finom csemegét jelentenek az erre túrázóknak. Utunk a patak mellett (kb. másfél kilométer) egy T elágazásban végződik. Jobbra egy betonteknőn keresztül a vízen átkelve Perbál felé mehetünk, de mi balra fordulva, a domb felé vesszük az irányt.
Kis hullámvasutazás közben a domb felénél az út jobbra fordul, s oldalra tekintve megpillanthatjuk a gyönyörű Zsámbéki-medencét. Az út, melynek bal oldala májusban az orgona sötét lila virágaival pompázik, kicsit kanyarogva Tinnye felé veszi az irányt.
Balra szinte végig gyönyörködhetünk a panorámában, jobbra pedig egy vadregényes hasadék kísér. A szemfüles sétáló a bokrok alján vad fokhagymást is találhat.
Sajnos itt érhetjük el falunk egyik szégyenpontját, egy illegális szemétlerakót, melynek tartalma néha elárulja a szemetelők kilétét is. Jelenleg nem látok esélyt arra, hogy ezeket az embereket a törvény elrettentse az efféle környezet-szennyezéstől.
Egy kamera felállítása, a személyiségi jogokra hivatkozva olyan procedúrával jár, hogy nem is fognak bele. Egy megoldást látnék, hogy a gyerekeket elvinni, s megmutatni nekik, hogy milyen kárt tudnak tenni az emberek, s talán idővel más felnőttek válnának belőlük.
Az illegális szeméttelepet elhagyva enyhén balra vesszük az irányt, s leereszkedünk utunk kiindulópontjáig a temetőhöz.
Remélem, kedvet kaptak ehhez a sétához!
Megéri!
(a cikk a KÖRTVÉLYES 1. számában jelent meg)