Jelen cikkem megírására a Körtvélyes – mint közéleti helyi lap – 8. számában (2017/12) ÁLLATKÍNZÁS címmel megjelent sorok késztettek (a cikk a tinnye.info hírportálon is megjelent [a szerk.]). A lap 2. oldalán adott hírt a közelmúltban Tinnyén tapasztalt állatok elleni támadásokról, és idézve a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 244. §-át, kiemelte ezen emberi magatartások bűncselekmény mivoltát. Utalt arra, hogy ezek a cselekmények akár 2–3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetők.

A cikkben nagyon helyesen említésre került az utcára kiszökött és ott bántalmazott, sérült kutyák gazdáinak felelőssége is abban, hogy az állatok ne mehessenek őrizetlenül közterületre, továbbá szólt az írás arról is, hogy a légfegyver tulajdonosok őrizzék eszközeiket megfelelő módon.

Mint elsősorban büntetőjogi szakterületen praktizáló és helyi lakos ügyvéd, nem kívánok kimerítő disszertációt írni e témával kapcsolatban, de engedje meg a tisztelt olvasó, hogy néhány közérdekből is fontosnak tartott gondolatot papírra vessek.

A kép illusztráció (forrás: pixabay.com)

Az érem egyik oldala

tehát a Btk–ból beidézett állatkínzás törvényi tényállása és az azt megvalósító emberi megnyilvánulások.

A jogszabályok értelmezése nem mindig egyszerű feladat, de talán ebben az esetben az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.), mint háttérjogszabály segítségével sikeres kísérletet teszünk a képlet megoldására, hiszen a Btk–beli vonatkozó törvényi tényállásnak, a tényálláselemek tartalma szempontjából fogalmi eligazítást ad, illetve értelmezési segédletül szolgál.

A Btk. 244. §-a ún. alapeseti elkövetési magatartásként büntetni rendeli az alábbi emberi magatartásokat:

a) gerinces állat indokolatlanul oly módon való bántalmazása, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmód alkalmazása, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.

Súlyosító körülmény (szigorúbb büntetéssel jár), ha az állatkínzás:

a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy
b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

Az alapeseti a) pontban foglalt elkövetési magatartások értelmezésénél fontos tudni, hogy itt az elkövetési tárgy (amelyre nézve a bűncselekmény megvalósul) csak gerinces állat lehet, annak elkövetője azonban bárki, az állat gazdája, és idegen személy is. Tartalmilag egymáshoz közel eső két elkövetési magatartásról van szó. Az egyik az indokolatlan bántalmazás, a másik az indokolatlanul alkalmazott, nem megfelelő bánásmód. Mindkét magatartásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a gerinces állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Azonban egyik esetben sem szükséges a nem kívánt eredmény (az állat pusztulása) tényleges bekövetkezése, elég, ha annak reális veszélye fennáll. Amennyiben ez az eredmény nem következik be, a veszélyeztetés eldöntése szakértői kérdés lehet.

Az, hogy a bántalmazás „indokolatlan” volt-e vagy sem, bírói mérlegelés kérdése, amely csak az eset összes körülményének, a társadalomban kialakult általános erkölcsi felfogásnak a figyelembevételével dönthető el.

Nem tekinthető azonban indokolatlannak a gerinces állat bántalmazása,
ha éppen az általa végrehajtott támadás elhárítása érdekében történik, azaz jogos birtokvédelemről vagy személy védelméről van szó.

A kiváltó ok vizsgálata kiemelten fontos (lásd lentebb említett esetek, amelyeknél a bántalmazott állatok jogsértő magatartása váltja ki a cselekményt)!

Az „indokolatlan bánásmód”, hosszabb ideig tartó negatív hatás az állatra. Beleértendő minden olyan tartási, gondozási mulasztás is (pl. tartós éheztetés), ami a bántalmazás körébe nem sorolható.

Az alapeseti b) pont esetén viszont a birtokviszonyra utalásból következően az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy felügyelő, stb.) lehet. Az elkövetési tárgy a gerinces állaton kívül az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták, stb.) is lehet. Itt az elkövetési magatartás a gerinces állat vagy a veszélyes állat elűzése, elhagyása, kitétele. Értelemszerűen ezt a magatartást, csak a saját állatra nézve lehet elkövetni.

Ezen elkövetési magatartások büntetni rendeltségének oka nem csupán az állat kiszolgáltatott helyzete, hanem a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is, ezért a veszélyes állatok körét a törvény nem szűkíti le a veszélyes gerinces állatokra (a veszélyes állatok fajait a 85/2015. (XII.17.) FM rendelet határozza meg. Itt kell megemlítenem, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. tv. alapján az állatvédelmi hatóság kutyák egyedeit is veszélyes ebbé minősítheti, ha fizikai sérülést okozott, illetve fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy ilyen sérülést okozhat).

A törvény a bűncselekmény alapeseti tényállásai megvalósításának két különböző sajátosságát, mint súlyosító körülményt rendeli minősített esetként büntetni, úgymint: az állatnak az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedést okozó elkövetést és több állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának okozását. A minősített esetek csak gerinces állatra nézve követhetők el.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, ami azt jelenti, hogy ha valaki gondatlanságból követ el ilyen cselekményt, az nem minősül állatkínzásnak.

A fentiek tükrében úgy gondolom, hogy

az előző lapszámban leírt esetek – miszerint nem egyedi eset, hogy légpuskával lövöldöztek kutyákra, macskákra – valóban kimeríthetik az állatkínzás törvényi tényállását, mivel ezek a bántalmazások a leírtak szerint nem voltak indokoltak és alkalmasak lehetnek arra, hogy az állat maradandó egészségkárosodását okozzák.

Azonban, mint a kriminalisztikában általában indokolt kérdés, el kell gondolkodni azon is, hogy vajon mi válthat ki, mi motiválhat valakit ilyen cselekmény elkövetésére. Ha ismerjük a kiváltó okot, annak megszüntetésével megelőzhetjük a nemkívánatos okozatot. Lehet fiatalos, megfontolatlan szórakozás, lehet szadista beállítottság következménye. Előbbi neveléssel, némi érzelmi és racionális ráhatással kezelhető, az utóbbi nehezebb probléma.

De az is lehet, hogy valamilyen korábbi érdeksérelem áll a dolog hátterében, amit az elkövető szenvedett el, és amiért az állatokat vagy azok gazdáit okolja. Én inkább erre tippelek. Saját tapasztalatom, hogy nap mint nap látok gazdi nélküli kutyákat a közterületeken, sőt az is rendszeresen előfordul, hogy kóbor ebek hatolnak be idegen portákra, ott különböző károkat okoznak (pl. baromfit rabolnak) és az is mindennapos, hogy a környékbeli macskák nálunk falatoznak a saját cicáinknak kitett eledelből.

Ezek az állatok még akkor is, ha nem veszélyeztetik minden esetben emberek életét, vagy testi épségét, ürülékükkel szennyezik az utcát, rongálják az ingatlanok kerítéseit, tönkre teszik a növényeket, piszkítják az udvart, sőt az is előfordult, hogy egy idegen kutya megölte valaki kedvenc kismacskáját a saját udvarán. De nem csak kutyákról, macskákról lehet szó. Hallottam, hogy nyáron egy csapat kecske hatolt be a szomszéd udvarába és az ott talált összes növényt, köztük értékes dísznövényeket is felfalták, amellyel komoly kárt okoztak.

Figyeljünk a felelős állattartásra! (fotó: Ladányi Péter)

És ezzel a témával elérkeztünk az érem másik oldalához, az állattartók felelősségéhez.

Az érem másik oldala

Azt gondolom, hogy ez a kérdés is a témához tartozik, mert ez is közérdekű probléma, bár a megelőző lapszámban az állatkínzásnak a saját állat vonatkozásában elkövethető esetéről nem szólt hír.

Azonban a felelőtlen állattartásnak vannak olyan esetei is, amik ugyan nem az állat bántalmazásában és a nem megfelelő bánásmód alkalmazásában merülnek ki, nem is érik el az állatkínzás társadalomra veszélyességének mértékét, ezért nem minősülnek bűncselekménynek, de ezek is jogsértések, csak enyhébbek.

Talán kevesen tudják, hogy a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 193. §-a fogalmazza meg a veszélyeztetés kutyával szabálysértés tényállását.

aki a felügyelete alatt álló kutyát
a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,
b) természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső kutya (szarvasgomba-kereső) kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja,
c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön – segítő kutya kivételével – szállítja,
d) vendéglátó üzlet kivételével élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre – segítő kutya kivételével – beengedi, illetve beviszi,
szabálysértést követ el.

Ennek lényege, hogy

Aki veszélyes ebét nem zárt helyen tartja, vagy
nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a veszélyes ebre utaló megfelelő figyelmeztető táblát, szabálysértést követ el.

Tehát ezt a szabálysértést speciálisan a kutyatartó, pontosabban az a személy követi el, akire aktuálisan a kutya felügyelete hárul. Mint a törvény szövegéből olvasható az elkövetés helye szerint más-más magatartással lehet kimeríteni a szabálysértést.

Az a) pont szerint megvalósul a jogsértés, ha a felügyelete alatt álló kutyát valaki a település belterületén felügyelet nélkül közterületre kiengedi, vagy kóborolni hagyja. Az első esetben az ember teszi lehetővé, hogy a kutya kimenjen a közterületre, a második esetben tudja, hogy ott szabadon van az állat, mégsem törekszik befogására.

A b) pont szerinti szabálysértést természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen lehet elkövetni. E területek pontos meghatározását egyrészt a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, illetve a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény adja meg. Ezek közös jellemzője a természet értékeinek védelme, így ezeken a kiemelt területeken szigorúbb szabályok érvényesülnek. Itt már nem elég a gazdi felügyelete a kutya mellett, szorosabb kapcsolatra, pórázra van szükség, nehogy az eb kivonja magát az ember felügyelete alól.

Közforgalmú közlekedési eszközön a póráz mellett még szájkosarat is kell alkalmazni. Aki vendéglátó üzlet kivételével élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre beengedi, illetve beviszi a kutyáját, az is szabálysértést követ el. Ez a szabály a segítő (pl. vakvezető) kutyára nem vonatkozik.

A jelen cikkem elején említett veszélyes ebre további szigorú szabályok vonatkoznak. E tekintetben a törvény megköveteli a zárt helyen való tartást, és figyelmeztető tábla alkalmazását is.

A szabálysértésen kívül is vannak további jogsértő magatartások,

amelyek társadalomra való veszélyességük még enyhébb fokú, ezért nem minősülnek sem bűncselekménynek, sem szabálysértésnek. Ezek nagy része a cikkem elején említett Ávt.–ben meghatározott szabályok megsértéséből fakad.

Az Ávt. szerint az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról gondoskodni. A kedvtelésből tartott állat ürülékét a közterületről köteles eltávolítani.

Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni; így különösen az állatot nem szabad kínozni, emberre, vagy állatra uszítani, kíméletét nem biztosító módon mozgatni, teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni, stb.

A törvénynek ezek az általános előírásai és tilalmai jelentik az emberi bánásmód, az emberi felelősség legalacsonyabb szintjét, amelyeknek megszegése csupán

állatvédelmi bírságot vonhat maga után.

Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti, vagy annak nem tesz eleget, magatartásának súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez, időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni. Ezzel szemben a büntetőjogi védelem lényegesen szűkebb körű; az csak az Ávt.-ben tiltott magatartások legdurvább eseteire vonatkozik.

A fenti, egész ország területére hatályos állatvédelmi jogsértéseken kívül is van további olyan norma, amely az állattartással kapcsolatos, de helyi jellegű, azaz csak Tinnyére vonatkozik. Tinnye Község Önkormányzata Képviselő-testületének 9/2016. (IX.30.) önkormányzati rendelete a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek megszegésének következményeiről szól (az önkormányzat honlapján a hatályos rendeletek között megtalálható).

E rendelet 10. pontja foglalkozik az állattartás szabályaival. Többek között a közösségi együttélés alapvető szabályai megszegésének minősíti, ha valaki

• úgy visz közterületre háziállatot, hogy nem visz magával az állat ürülékének feltakarítására alkalmas eszközt, az állat ürülékét nem takarítja fel,
• a tulajdonában vagy felügyelete alatt lévő állatnak más tulajdonában lévő magánterületre való bejutását, illetve közterületre való kijutását lehetővé teszi,
• közterületen ebet póráz nélkül vezet, vagy kóborolni hagy,
• közterületen állatot felügyelet nélkül hagy.

Láttuk tehát az érem első oldalán az állatkínzókat, a második oldalán az állattartókat, és végül e témában az érem harmadik oldalán én a hatóságok, hivatalos személyek felelősségét látom.

Az érem harmadik oldala

Köztudomású, hogy a bűncselekmények üldözésére általános hatáskörrel a rendőrség van felhatalmazva. Így, ha állatkínzás vétségének vagy bűntettének gyanúja merül fel, és erről a rendőrség bejelentés, feljelentés vagy saját észlelés alapján tudomást szerez, köteles az ügyet kinyomozni. Bűncselekmény gyanújának felmerülése esetén bárki tehet feljelentést, de ha hivatalos személy, hivatali működése során szerez róla tudomást, a büntető feljelentést köteles megtenni.

A település belterületén elkövetett veszélyeztetés kutyával szabálysértés miatt a rendőrségen kívül a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr, továbbá a mezőőr is szabhat ki helyszíni bírságot. A bírság összege 5 000 Ft-tól 150 000 Ft-ig terjedhet.

Az Ávt–ben meghatározott szabályok megsértéséből fakadó jogsértések miatt országos illetékességgel az állatvédelmi hatóság jár el, illetve az állategészségügyi szakhatóságnak vannak feladatai. Az állatvédelmi bírság összegét a 244/1998. (XII.31.) Korm. rendelet határozza meg, miszerint a bírság alapösszege tizenötezer forint. A kiszabásra kerülő bírság mértékének megállapításához a bírság alapösszegét – a jogsértés körülményeitől függően – meg kell szorozni a Korm. rendelet 1–4. melléklet szerinti szorzókkal, amely akár tízszeres, sőt több is lehet.

Ami a helyi hivatalos személyeket, nevesítve a körzeti megbízottat, a települési önkormányzat jegyzőjét és az önkormányzat által alkalmazott közterület felügyelőt illeti, nekik is jelentős szerepük és felelősségük van az állatok védelmével kapcsolatban.

A rendőr köteles intézkedni a fent említett valamennyi jogsértés felmerülése esetén. Amennyiben az ügy jellegénél fogva a hatáskörébe tartozik, lefolytatja az eljárást és megteszi a szükséges intézkedéseket. Ha nincs hatásköre eljárni, abban az esetben az ügyet átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megfelelő szervhez.

Ha a jegyző az Átv-ben meghatározott rendelkezések megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles haladéktalanul eljárni vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság intézkedését kezdeményezni. Az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében. A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében meghatározott építési munka elvégzésére is kötelezheti. Az állattartásra vonatkozó szabályok megsértése esetén – bizonyos állatok kivételével – az állattartást korlátozhatja, vagy megtilthatja, illetve kezdeményezheti a természetvédelmi hatóságnál az állat tartásának korlátozását, vagy megtiltását.

A közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek megszegésének következményeiről szóló 9/2016. (IX.30.) önkormányzati rendelet alapján kiszabható közigazgatási bírság legmagasabb összege 200 000 Ft lehet, amelynek kiszabására a jegyző jogosult, míg ugyanezen jogsértések miatt helyszíni bírságot a közterület felügyelő szabhat ki, maximum 150 000 Ft-ig.

Szeretném kiemelni, hogy

a települési önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása.

az így befogott kóbor állat – amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik ismertté – az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés eredménytelensége esetén – a külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével – az állat életét megengedett módon ki lehet oltani. Ha a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni.

A kóbor állatok befogását arra megfelelő szaktudással és engedéllyel rendelkező gyepmesteri feladatokat ellátó cégek végezhetik. A Tinnyei Települési Önkormányzat ez év elején pályázatot hirdetett gyepmesteri feladatok ellátására. Az önkormányzat honlapján olvasható volt, miszerint a képviselő-testület 2018. január 18–i ülésén bírálja el a gyepmesteri feladatok ellátására beadott pályázatokat is. A döntésről nincs értesülésem, mivel a cikk leadásának időpontjában a testületi ülés jegyzőkönyve még nem volt olvasható a honlapon (a jegyzőkönyvet az önkormányzat honlapján azóta nyilvánosságra hozták, honlapunkról a jegyzőkönyvet és a mellékletet is letöltheti [a szerk.]).

Tisztelt tinnyei polgárok, ha úgy tetszik falubéli lakótársak!

Azt gondolom, hogy a téma – mivel közérdekű kérdésről szól – megért egy misét. Igyekeztem rávilágítani a probléma összetettségére, miszerint az éremnek legalább három oldala van. Ezzel arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy a felelősségünk közös. Legyen az ember bármelyik szerepkörben (állattartó, felügyelő, állattól vagy gazdájától sértett, illetve hatósági személy) a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, sőt azon túlmenően is vannak elvárások, amelyeket be kell tartanunk. Amennyiben mindenki betartja a saját szerepkörében rá vonatkozó normákat, bízhatunk benne, hogy kevesebb konfliktus, kevesebb jogsértés és jogvita fog előfordulni kis falunkban, Tinnyén.

Szeretném emlékeztetni az olvasókat a legutóbbi önkormányzati választások során minden polgármester-jelölt által hangoztatott összefogás szükségességére. Ha eredményt szeretnénk elérni, ha egymással szeretetben, békességben akarunk élni, bizony össze kell fognunk.

Az összefogás egyik módja, hogy tiszteletben tartjuk egymás érdekeit, nem csak a sajátunkat tartjuk fontosnak.

dr. Andorfer Miklós
ügyvéd

(a cikk a Körtvélyes 9, 2018/02-es lapszámában jelent meg [a szerk.])